Bocsánat a hosszas csendért, de a kórházban nem igazán tudtam netezni :), pedig időm na az aztán lett volna. :)
A történet:
Múlt hét kedden elkezdtem picit barnázni, és kezdett a hasam görcsölni. Este el akartam menni a dokihoz, de aznap pont nem rendelt. Felhívtam a Kaálit, ott azt mondták pihenjek és attól függően mi változik másnapra ismét hívjam a dokinőt. Ok, hazamentem és lefeküdtem. Másnapra picit több lett a vérzés, de még mindig csak barnázásnak mondható. Ja és éjszaka nagyon erősen görcsölt a hasam.
Újra hívtam Krizsán doktornőt a Kaáliban, azt mondta ha jobban kezdek vérezni menjek orvoshoz, mert méhen kívüli terhesség is benne van a pakliban. Szedjem tovább a 2x1 utrogestant, amit pont másnaptól kellett volna csökkenteni 1x1-re. Szedjek 1000 mg-os C-vitamint és kálcium pezsgőtablettát. Hátha kihúzzuk jövőhét szerdáig amikor is be voltam írva az első uh-ra.
Aztán felhívtam itthon a dokimat, mert mindenféleképpen menni akartam hozzá utrogestant íratni, mert két nap múlva már elfogyott volna. Elmondtam neki is mi történt és rögtön már aznap fél 2-re mennem kellett.
Elkezdett vizsgálni hüvelyi ultrahanggal, mert hát ugye kereste a babócát. Kérdezi mikor volt az inszem, mondom 1 hónapja. Visszakérdez: 1 hónapjaaaa? Aztán nem mondott semmit, felöltöztem és átmentünk a másik rendelőbe. Vetkőzzek le mégegyszer megnéz. Már mikor feküdtem fel az ágyra kérdeztem hogy nem lát semmit? Azt mondja baj van. Megvizsgált kézzel is de ismét semmi. Azt mondta vagy méhen kívüli terhesség vagy korai vetélés. Hívjam azonnal a párom és irány a kórház, ami a mi esetünkben 60 km-re van. Ne is menjek haza, azonnal induljunk. Hát mit mondjak rám jött a frász. Mentem a páromhoz ő is kiakadt, és gyorsan mégis haza szaladtunk, mert nem teherautóval akartunk menni :), le kellett cserélni a kocsit, és így már gyorsan össze is dobáltam pár cuccot bentmaradás esetére. Nem izgultam, áááááá dehogy! Életemben nem voltam még kórházban...
Fél 4-re oda is értünk, megvizsgált egy doki. Vért vettek, vizelet, ultrahang, kézi vizsgálat.... Azt mondta ő sem lát semmit, mármint hogy lenne baba és hogy az egyik oldalon van egy petezsák szerű valami de olyan pici hogy uh-n alig látszik. Azt mondta meg kell várnunk a vérvétel eredményét ha magas a hcg, akkor valahol lennie kell egy babónak. És az is lehet, hogy kettő van az egyik ez a picurka a méhemben, de ettől nem lehet magas a hcg, a másik pedig valahol máshol a petevezetékben vagy a hasüregben. Akkor viszont meg kell műteni laparoszkópiával. Vagyis a köldökömön keresztül bevezetnek egy vékony csövet felfújják a méhem szén-dioxiddal, majd az alhasamon két pici metszésen keresztül eltávolítják amit kell....
Na most aztán végképp beijedtem. Szóval ha magas lesz a hcg akkor valahol lennie kell babónak, de mivel a méhemben nincs valahol máshol van, és azt ki kell venni.
és természetesen be kell feküdnöm...
Be is költöztem, párom hazament... Este 9-kor jött be a doki a hírrel, hogy elég alacsony a hcg, 1500-st látják csak uh-n, nekem viszont csak 57,3 volt.:)))) Elkezdtem örülni, jaj de jó, lehet nem kell műteni. A doki azért jött be hogy közölje a jó hírt, de azért mielőtt kiment még odabökte hogy azért láttam én már 30-asnál is méhen kívülit... csak hogy ne bízzam el magam, azért mondta. De én nagyon örültem. És közben a vérzésem is kezdett erősödni, másnapra már teljesen megjött, illetve hát erősebben mint a normál, vagyis világosan látszott hogy ez vetélés. Csütörtökön nem is vizsgáltak, de pedzegették hogy lehet már pénteken hazamehetek, miután a fődoki megvizsgál. Vért vettek, és még alacsonyabb lett a hcg: 8,6 . Mivel nagyon erősen véreztem délután közölték velem hogy még 2-3 napot bent kellene maradni biztos ami biztos. Kaptam vérzéscsillapító cseppeket.
Vasárnap délután, mivel már kezdett kevesebb lenni a vérzés, azt mondták másnap még egy kontroll uh és mehetek haza. Így is lett, uh rendben és már dél körül itthon is voltam. Szóval az történt, hogy túl pici maradt a babóca nem fejlődött, és elment... Korai abortusz.
De egyáltalán nem vagyok letörve vagy ilyesmi, mert attól a perctől kezdve mikor megtudtam hogy alacsony a hcg, megnyugodtam és örültem. Az a lényeg hogy nem kellett műteni, a babóca meg majd sikerül legközelebb. Akár spontán is :) És Ő biztosan egészséges lesz :)
A történet:
Múlt hét kedden elkezdtem picit barnázni, és kezdett a hasam görcsölni. Este el akartam menni a dokihoz, de aznap pont nem rendelt. Felhívtam a Kaálit, ott azt mondták pihenjek és attól függően mi változik másnapra ismét hívjam a dokinőt. Ok, hazamentem és lefeküdtem. Másnapra picit több lett a vérzés, de még mindig csak barnázásnak mondható. Ja és éjszaka nagyon erősen görcsölt a hasam.
Újra hívtam Krizsán doktornőt a Kaáliban, azt mondta ha jobban kezdek vérezni menjek orvoshoz, mert méhen kívüli terhesség is benne van a pakliban. Szedjem tovább a 2x1 utrogestant, amit pont másnaptól kellett volna csökkenteni 1x1-re. Szedjek 1000 mg-os C-vitamint és kálcium pezsgőtablettát. Hátha kihúzzuk jövőhét szerdáig amikor is be voltam írva az első uh-ra.
Aztán felhívtam itthon a dokimat, mert mindenféleképpen menni akartam hozzá utrogestant íratni, mert két nap múlva már elfogyott volna. Elmondtam neki is mi történt és rögtön már aznap fél 2-re mennem kellett.
Elkezdett vizsgálni hüvelyi ultrahanggal, mert hát ugye kereste a babócát. Kérdezi mikor volt az inszem, mondom 1 hónapja. Visszakérdez: 1 hónapjaaaa? Aztán nem mondott semmit, felöltöztem és átmentünk a másik rendelőbe. Vetkőzzek le mégegyszer megnéz. Már mikor feküdtem fel az ágyra kérdeztem hogy nem lát semmit? Azt mondja baj van. Megvizsgált kézzel is de ismét semmi. Azt mondta vagy méhen kívüli terhesség vagy korai vetélés. Hívjam azonnal a párom és irány a kórház, ami a mi esetünkben 60 km-re van. Ne is menjek haza, azonnal induljunk. Hát mit mondjak rám jött a frász. Mentem a páromhoz ő is kiakadt, és gyorsan mégis haza szaladtunk, mert nem teherautóval akartunk menni :), le kellett cserélni a kocsit, és így már gyorsan össze is dobáltam pár cuccot bentmaradás esetére. Nem izgultam, áááááá dehogy! Életemben nem voltam még kórházban...
Fél 4-re oda is értünk, megvizsgált egy doki. Vért vettek, vizelet, ultrahang, kézi vizsgálat.... Azt mondta ő sem lát semmit, mármint hogy lenne baba és hogy az egyik oldalon van egy petezsák szerű valami de olyan pici hogy uh-n alig látszik. Azt mondta meg kell várnunk a vérvétel eredményét ha magas a hcg, akkor valahol lennie kell egy babónak. És az is lehet, hogy kettő van az egyik ez a picurka a méhemben, de ettől nem lehet magas a hcg, a másik pedig valahol máshol a petevezetékben vagy a hasüregben. Akkor viszont meg kell műteni laparoszkópiával. Vagyis a köldökömön keresztül bevezetnek egy vékony csövet felfújják a méhem szén-dioxiddal, majd az alhasamon két pici metszésen keresztül eltávolítják amit kell....
Na most aztán végképp beijedtem. Szóval ha magas lesz a hcg akkor valahol lennie kell babónak, de mivel a méhemben nincs valahol máshol van, és azt ki kell venni.
és természetesen be kell feküdnöm...
Be is költöztem, párom hazament... Este 9-kor jött be a doki a hírrel, hogy elég alacsony a hcg, 1500-st látják csak uh-n, nekem viszont csak 57,3 volt.:)))) Elkezdtem örülni, jaj de jó, lehet nem kell műteni. A doki azért jött be hogy közölje a jó hírt, de azért mielőtt kiment még odabökte hogy azért láttam én már 30-asnál is méhen kívülit... csak hogy ne bízzam el magam, azért mondta. De én nagyon örültem. És közben a vérzésem is kezdett erősödni, másnapra már teljesen megjött, illetve hát erősebben mint a normál, vagyis világosan látszott hogy ez vetélés. Csütörtökön nem is vizsgáltak, de pedzegették hogy lehet már pénteken hazamehetek, miután a fődoki megvizsgál. Vért vettek, és még alacsonyabb lett a hcg: 8,6 . Mivel nagyon erősen véreztem délután közölték velem hogy még 2-3 napot bent kellene maradni biztos ami biztos. Kaptam vérzéscsillapító cseppeket.
Vasárnap délután, mivel már kezdett kevesebb lenni a vérzés, azt mondták másnap még egy kontroll uh és mehetek haza. Így is lett, uh rendben és már dél körül itthon is voltam. Szóval az történt, hogy túl pici maradt a babóca nem fejlődött, és elment... Korai abortusz.
De egyáltalán nem vagyok letörve vagy ilyesmi, mert attól a perctől kezdve mikor megtudtam hogy alacsony a hcg, megnyugodtam és örültem. Az a lényeg hogy nem kellett műteni, a babóca meg majd sikerül legközelebb. Akár spontán is :) És Ő biztosan egészséges lesz :)
