Teherbeesés, esélyek, terhesség jelei, első terhesség, kismamaság. Mindez 30 éves kor felett.
Ide minden teherbe esni akaró harminc év feletti csajszi! Szeretnél már kismama lenni, de nem sikerül? Vészeljük át együtt ezt az időszakot.
Úgy gondoltam kipróbálom a blog írást a mostanában a legjobban foglalkoztató témáról:
Babát szeretnék már!
Tehát nem csak a terhességem alakulásának történetét szeretném megosztani a többi érdeklődő és kíváncsiskodó nővel, hanem már a terhesség megtervezését is. Lassan elkezdem felkutatni a teherbeesés rejtelmeit, taktikáit , praktikáit :), stb.
Pár szó a jelenlegi életemről: 3. éve élek párkapcsolatban, előtte már volt egy 12 éves kapcsolatom, férjnél voltam elváltam majd rá két év múlva találkoztunk jelenlegi párommal.
Mivel ő elég sokáig egyedül élt, -voltak barátnői de nem élt még együtt senkivel - elég nehéz volt neki elfogadnia, hogy valakihez alkalmazkodnia kell, viszont ma már sínen vagyunk :). Én már régebben szerettem volna babát, úgy értem ezelőtt a kapcsolat előtt is. Miután megismertem Őt, már teljesen biztos voltam benne, hogy Tőle szeretnék gyereket. Próbáltam neki beszélni erről a dologról, gyerekről, rólunk, terhességről, persze csak óvatosan nehogy megelégelje, próbáltam különböző témákba beleszűrni pl: a házfelújítás tervezésénél, stb. Átverni semmiféleképpen nem akartam, egész életemben lelkiismeret furdalásom lett volna, s nem tudhatom Ő is hogyan reagált volna. A szóban történő próbálkozásaimra azért elég jól reagált, de azt még mindig nem tudta elképzelni, hogy neki saját magának a közeljövőben legyen gyereke, pedig imádja őket। Igyekeztem nem túl erőszakosan előhozakodni a témával, csak hadd szokjon hozzá a gondolathoz :). Ugyanis engem kissé sürgetett az idő, mert már túl vagyok harmincon (33), nincs itt már mire várni.
Aztán egyszer csak ez év elején mikor megkérdeztem szerinte mikorra tervezzük be a babát, azt mondta kb. most ősz környékétől próbálkozzunk. Teljesen megörültem, hogy végre normális választ kapok, később kicsit elkezdtem kételkedni talán lehet hogy csak viccelt, mert olyan viccelős típus :). Aztán pár hónap múlva rákérdeztem komolyan gondolta-e amit akkor mondott, s azt válaszolta NAGYON KOMOLYAN: Én ebben a témában nem viccelek. Hát ekkor teljesen boldog lettem :)))). S ahogy közeledett ez az időszak kezdtük konkretizálni a tervezéssel együtt járó dolgokat, pl. mikor hagyjam abba gyógyszert, mennyit várjunk utána... s a későbbieket mire itt lesz velünk a baba meddig kell eljutni a házfelújítással stb stb.
Még mielőtt abbahagytam a gyógyszerszedést, elmentem nőgyógyászhoz. Minden rendben talált, s azt mondta minél hamarabb essek teherbe, mert 35 év felett már veszélyesebb, ezt mondjuk én is tudtam, s hogy nem kell várni gyógyszerszedés után.
Mi úgy döntöttünk mégis várunk 2 hónapot. Egy hónap múlva jött egy eredmény a nőgyógyásztól. Mikor megláttam a levelet /még sosem kaptam eredményt rákszűrésről, s azt mondta az orvos csak akkor kapok levelet ha valami nem stimmel/, majdnem rosszul lettem, a párom szintúgy megijedt. pláne hogy nem értettem ami benne állt: P2 athypia gyanú (vagy valahogy így írják). Gyors felhívtam az orvost mielőtt rosszul lettem volna, s ő azt mondta ez annyit jelent, hogy találtak pár sejtet ami nem olyan mint kellene. Meg kell ismételni a vizsgálatot, ez az első vizsgálat után 3 hónappal lenne esedékes de mivel már a próbálkozás szélén állunk ezért két hónapra csináltuk meg, ne teljen az idő. Most meg kell várni ennek az eredményét, s ha ez csak ilyen lesz mint az első vagy jobb, akkor már uccu neki:). Most itt járunk, 3 hét van addig aztán meglátjuk.
Közben a magzatvédő vitamint már szedem, méghozzá a 0,8 mg folsav tartalmút -(Béres-Gravida)-, mert Czeizel szerint a 4-5 mg folsavtartalomnál már nagyobb az esélye az ikerszülésnek. Egy csomót olvastam utána neten...
Most megyek, majd valamelyik napon folytatom....
Sziasztok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése